No.2

-Gyűlölöm Írországot! - üvöltöttem apámnak. Utáltam, hogy iderángatott, utáltam, hogy anya elküldött, utáltam az egészet. És ha zűlött vagyok? Ki a fenét érdekel? Ki a fenét érdekelt EDDIG? Talán akkor kellett volna vigyázniuk a 'kis Rosera' mikor még nem volt semmi baj. Becsaptam a szobám ajtaját és feltekertem a hangerőt a hifi tornyomon.Nem,nem voltam elkényeztetve, ezt én vettem. Bár nem mindig arra használtam, amire kellett volna. Most éppen csak azért kapcsoltam be a zenét, hogy apám ne hallja meg, hogy kinyitom az ablakot és elhúzok a bűnbe.

Sötét volt, csak az utcalámpák fénye világította meg a járdát. Szerettem éjszaka kijárni, az volt az én napszakom, előjöttek a hozzám hasonló szerencsétlenek, és hajnalig toltuk a közeli teniszpályán. Volt elég fény, és egy fotel is, ahova általában smárolni és szexelni vonultak el, de senkit nem zavart a dolog, egy nagy család voltunk. Tehát mondjuk úgy, hogy sötétben nem is utáltam annyira ezt a helyet. Lehajtott fejjel, a vállig érő vörös és göndör hajammal eltakarva az arcomat sétáltam határozottan az uticélom elé, mikor valakibe belementem.
- Basszameg! -üvöltöttem az ijedségtől és a fájdalomtól is.
- Jajj, bocsánat, ne haragudj, gyere segítek! - egy igazi ír állt előttem, szőke hajjal, kék szemmel, le sem tagadhatta volna, az akcentusa is elárulta.
- Eressz! - mordultam rá. Nem igazán volt kedvem kedélycsevelyt folytatni vele, siettem, nem akartam lemaradni  a piálásról. Talán Luke megint hozott valami márkásat.Az a multkori particucc nagyon betette a biztosítékot. Tovább akartam menni de ez a srác itt állt, és kiváncsian nézett rám. Annyira, hogy megfordultam és magammal rántottam.
- Na gyere már ... mutatok valamit.
- Igazából, nekem haza kell mennem. Várnak otthon és nem szóltam, hogy később érek haza.
Megforgattam a szemem - Az meg mi? - kérdeztem.
- Ez? Egy gitártok. Benne van a hangszer.
- Aha...
- Megnézed?
- Nem.
- Mi a neved?
- Miért kérdezősködsz? - nem értettem, miért, de egyre jobban érdekelt, ez a srác. Volt valami kisfiús bája, aminek nem tudtam ellenállni. - Jössz vagy nem?
Lassan elindult velem, mire elmosolyodtam. De figyeltem, hogy ne lássa. Mindig igyekeztem hideg maradni a fiúkkal, legalábbis azokkal akik tetszettek.

Megérkeztünk a teniszpályára, lehuppantam a fűbe és beleszívtam Luke cigijébe.
- Imádom, mikor ezt csinálod baby - magához húzott kinyitotta a száját és hagyta hogy átfújjam a füstöt. Éreztem, hogy nem sima cigi volt és jobb kedvre derültem. A szőkeség pedig ott állt, értetlenül, és kicsit zavarban.
- Oh, Luke, ő itt...mit mondtál, hogy is hívnak?
- Nem mondtam - kicsit meg volt szeppenve.
- Hé, hé én téged ismerlek! - Luke már egy kicsit állottabb állapotban volt, feltábászkodott, majd miután visszanyerte az egyensúlyát, a szőke szemébe nézett. - Te vagy az a srác abból a fiúbandából. Jajj tudom hogy hívnak, ne segíts..- csettintgetett. - Áh, megvan 'Niell'..ez a neved.
- Azt "Nájöl"-nek ejtik.. - kissé elpirult. Hihetetlenül vonzott a srác. Átöleltem Luke - ot és belesuttogtam a fülébe.
- Azt hiszem, ma foteles éjszakám lesz - Luke sosem bánta, ha másokkal kavarok. Én voltam a 'nője' de nem tartott számon. Amolyan 'testi társak' voltunk, ha értitek, mire gondolok.
- Gondolod, be tudod fűzni ezt a gyereket? Nézz már rá, olyan, mintha karót dugtak volna a seggébe - nem igyekezett halkan beszélni, sőt, tett róla, hogy Niall is mindent halljon.
- Ne is foglalkozz vele, látod, hogy be van tépve.. - áldani tudtam volna az eget, ha Luke befogja a száját.
- Én inkább hazamegyek, ha nem baj! - és el is indult volna, de megfogtam a kezét.
- Kérlek, maradj, nem tudod, miből maradsz ki ha most elmész - mosolyogtam és végre a szemébe néztem.
- Gyere haver, kapsz valamit! - Luke is barátságosnak tűnt vele. Odanyújtott egy kis üdítőt Niallnek. Kuncogtam, mert tudtam, mi volt benne.
Vonakodva bár, de mosolyogva elfogadta, és szomjas lehetett, mert meghúzta. Luke diadalittasan felhúzta a szemöldökést és megpuszilta a szám.
- Mostmár el tudom képzelni, hogy remek éjszakája lesz a fiúnak.
Megfogtam Niall kezét, akin már most látszott a kis ital hatása, majd leültem a fotelba. Néhány csaj túl közel merészkedett a jelenethez, rájukvakkantottam, hogy húzzanak el, majd rágyújtottam egy füves cigire.
- Kérsz? - nyújtottam Niall felé.
- Én nem is tudom..
- Ne legyél már ilyen szende. Látszik rajtad, hogy vad vagy, és itt kiadhatod magadból.
Odanyúlt a jointért, de elkaptam a kezét, magamhoz húztam és érzékien megcsókoltam. Miután újra a szemébe tudtam nézni, egy pillanatra felhúztam a szemöldököm, aztán hagytam, hogy ügyetlenül meggyújtsa, majd köhécselt is egy kicsit, de ez az esetlensége nagyon bejött.

Ő is és én is egyre jobban éreztük magunkat, csókokkal árasztottuk el egymást, csodálatos érzés mikor a drog szétoszlik az ereidben és átadod magad az extázisnak. Szinte nem is tudod, hol vagy. Csak lebegsz. Lelassul körülötted a világ, elszállnak a gondok. A szédülés nem rossz élmény, inkább olyan, mikor az ember lemegy alfába. Mi a 'mesteri szintnek' hívjuk ezt az állapotot. Niallen már nem volt póló. A testét nyalogattam, ő meg csak szívta a cigit, istennek érezve magát, akit az ágyas kényeztet. Az is voltam. És nem bántam. Lassan levette a felsőmet és kikapcsolta a melltartómat. Kicsit meglepődött ugyan, de nagyon ügyesen haladt végig a testem egyes pontjain, a vállamon keresztül a derekamon át, a mellemig, mindenhol megérintett és megcsókolt.
- Olyan vagy...mint a tejszín.. - elnevettem magam, nyilván a hófehét bőrömre értette, ami a vörös hajhoz járt. Azt mondják, hódítani lehet ezzel a színnel. És hittem nekik.
- Szóval gitározol? - kérdeztem, miközben a kezem elkalandozott a nadrágja alá és éreztem a tüzet, ami eddig a fiúban lapult. - Én nem nagyon értek hozzá. Furulyázni viszont annál jobban tudok. - Beleharaptam az ajkaimba, Érthette mire gondolok, mert letolta a nadrágját és hagyta, hagy játszam a hangszerén.
Az életem nagy részét térdelve töltöm, hogy megkapjak dolgokat, de most semmi mást nem akartam, csak őt boldoggá tenni.
Mikor végeztem, felálltam és hagytam, hagy markoljon a mellembe, hátrahajtottam a fejem és átadtam magam az élvezeteknek. Lehúzta a nadrágomat, ami alá ritkán veszek bugyit, ez amolyan meglepi, általában Luke-nak de ő úgyis használhatatlan lett volna ma. Csókolni kezdett lent. Nem hittem volna, hogy ilyen bátor lesz, de tetszett, csak feküdtem a fotelban, szétett lábbal és hagytam, hogy kísérletezzen, szerencsére hamar ráérzett, hogy mi nekem a legjobb.
Felállt, az egyik lábát feltette a fotelra, majd nem is túl óvatosan belémnyomta. Rég lehetett nővel, mert elég heves volt, de én így is minden másodpercét élveztem. A szemét néztem és ő állta a tekintetem. Nem csinálta sem gyorsan, sem lassan, inkább ütemesen, és izgatóan, nagyon jól esett, hogy rám is gondol, nem csak magára. Átkaroltam a nyakát, és ziháltam, de ő is, nem nyögtünk, annál jobban esett a dolog, hogy felesleges hangokkal elrondítsuk az élményt. Mikor elfáradt, én mozogtam, teljesen kiegészítettük egymást.
Az orgazmus is úgy terjedt szét bennem, mint a heroin, átjárta minden porcikámat, a gerincem ívbe rándult és megmerevedtem. A lökések újabb és újabb örömhullámot okoztak, amig úgy rezegtek végig a testemben, mint a tévéhullámok és ekkor értettem meg, hogy mennyi fizika található meg csupán egy egyszerű aktusban. Éreztem a meleget és hallottam Niall sóhajtásán, hogy ő is elment, és erőtlenül hullott le rám. Fejét a két mellem közé hajtva zihálva és remegve feküdt, és elnevette magát.
- Mostmár nem érdekel, mit mondanak otthon. - erre én is elmosolyodtam talán kissé ördögien is, hogy sikerült bűnbe vinnem egy fiút, aki pár órával ezelőtt még a félénk szőkeség volt a gitártokjával. Irtózatos vonzalmat éreztem iránta.
- Elhagysz valaha? - kérdeztem reménykedve a nemleges válaszban.
Felemelte a fejét és tekintetét egyenesen a szemembe szegezte.
- Soha....